A víz baktériumtartalma
A Coliform baktériumok megtalálhatóak a vizes élőhelyeken, a talajban és a növényzeten egyaránt. Általában nagy számban vannak jelen a melegvérű állatok székletében. Míg ezek a baktériumok önmagukban általában nem okoznak súlyos betegséget, könnyen kitenyészthetők és a jelenlétük azt jelzi, hogy más, ürülékből származó kórokozók is jelen lehetnek. A szerves, fekáliás fertőzések általában a vízben megnövekedett mennyiségű ammóniummal járnak együtt.
Escherichia coli: Az Escherichia coli baktérium a normál bélflóra legfontosabb tagja, így minden melegvérű állat és az ember emésztőrendszerének természetes összetevője. A bélcsatornában tehát fontos szerepet töltenek be, ám onnan kikerülve már nemkívánatos a jelenlétük, ugyanis étellel vagy vízzel, kívülről a szervezetbe jutva néhány törzs igen súlyos megbetegedést okozhat.
Enterococcus: Az Enterococcusok a normális bélflóra tagjai, de számos fertőzés okozói is egyben. Több fajtájuk létezik, de csak néhány képes fertőzést okozni az emberben. Az Enterococcusok által okozott fertőzések leggyakrabban a húgyutakban észlelhetők, azonban endocarditis, seb-, kismedencei és hasüregi fertőzések hátterében is leírtak már eseteket.
Pseudomonas aeruginosa: A Pseudomonas nemzetség több mint 140 baktériumfajt tartalmaz, közülük a Pseudomonas aeruginosa kapja a legtöbb figyelmet, az emberek esetében ugyanis ez a faj alakít ki leggyakrabban fertőzéseket. A klímaberendezések mellett a lefolyók, WC-tartályok, kézmosók, csaptelepek nedves környezetében megtelepedő baktérium egészséges immunrendszerű emberekben ritkán okoz betegséget, legyengült immunrendszer esetén azonban magas halandósági arányt mutatnak ezek a fertőzések. A baktérium leggyakrabban akkor található meg a vízben, ha az huzamosabb ideig pangott. A Pseudomonas képes ellenállni a hagyományos fertőtlenítőszereknek, ezért fontos ezeknél hatékonyabb megoldást választani. A hálózatból történő kiirtása rendszerint bonyolult feladat.
Legionella: A kórokozó megtalálható a háztartási melegvíz rendszerek 90 százalékában, akár a zuhanyzófejben is. Lehetséges fertőző források lehetnek például a szökőkutak, a klímaberendezések, a hűtőtornyok, a párásító berendezések, a pezsgőfürdők, az akvárium, a kerti locsoló, továbbá bármilyen használati melegvíz rendszer. A betegséget a levegőbe porlasztott fertőzött vízcseppek okozzák, emberről emberre történő terjedése nem bizonyított. Mindaddig nem jelent veszélyt számunkra, amíg a tüdőbe nem jut. Ha porlasztott formában belélegezzük, a léghólyagocskákig jutva akár halálos kimenetelű, atípusos tüdőgyulladást is okozhat. 20-50 °C között szaporodik, 60 °C felett elpusztul. Vizsgálata a közforgalmú intézményekben, illetve az egyéb, rendeletben megszabott helyeken (pl.: fogászati rendelő) bizonyos időközönként (általában évente) kötelező. (irányadó rendelet: 49/2015. (XI. 6.) EMMI) A 22°C-on növő baktériumok telepszáma a vízhálózat általános bakteriális szennyezettségéről, valamint a hálózat és az ivóvíz bakteriális növekedést támogató állapotáról ad felvilágosítást.
A Kormányrendelet nem határoz meg parametrikus értéket erre a paraméterre, a telepszám szokatlan növekedése jelez problémát. A helyileg illetékes egészségügyi hatóság állapít meg parametrikus értéket a konkrét vízhálózatra jellemző alap értékek alapján.
A nagy telepszám általában a vízhálózatban történő utószaporodás következménye, amelyhez hozzájárulhat a hálózat korróziója, a víz pangása, vagy a nyersvíz nagy szervesanyag tartalma. Eredendően nagy telepszám jellemző olyan területeken is, ahol a nyersvíz hőmérséklete tartósan magas. A 22 °C-os telepszámot emberre veszélytelen környezeti baktériumok adják, jelentős egészségkockázatuk nincs.
Indikátor baktérium, azt jelzi, hogy a vízrendszerben uralkodó körülmények mennyire teszik lehetővé baktériumok szaporodását. A szolgáltató a telepszám megemelkedése esetén köteles a hiba okának felderítésére és elhárítására. Az elsődleges megoldás a hálózati ásványi vagy mikrobiális lerakódások eltávolítását célzó szivacsos mosatás. (forrás: NNK)
Kutak, vízhálózatok általános fertőtlenítése: 1m3 térfogatra jusson 0,5L 3%-os hypo oldat, majd hagyjuk állni 24 órán keresztül, utána alaposan át kell folyatni. Érdemes lehet a folyamatot egymás után kétszer elvégezni. Pseudomonas fertőzés esetén nem hatásos, ebben az esetben klór-dioxidos fertőlenítés javasolt.
SZÍN
A szín jelezheti az oldott szerves anyagokat, a nem megfelelő kezelést és a nagy fertőtlenítőszer-igényt, valamint jelezheti a túlzott mennyiségű fertőtlenítő melléktermék képződésének lehetőségét. A szervetlen szennyeződések, például a fémek szintén gyakori okai a színezésnek. Általánosságban elmondható, hogy a fogyasztói panaszok mértéke változó, 5 és 30 színegység között mozog, bár a legtöbben 10 színegység felett találják kifogásolhatónak a színt. Egyéb szennyeződések, amelyek összefüggésbe hozhatók a víz színének megváltozásával, többek között az alumínium, a réz, a habképző anyagok, a vas, a mangán és az összes oldott szilárd anyag. A kezelés fordított ozmózis.
Tudnivalók a kémiai paraméterekről
Fajlagos elektromos vezetőképesség: A víz vezetőképesség attól függ, milyen arányban tartalmaz oldott sókat, hiszen annak töltéssel rendelkező részecskéi teszik lehetővé a vezetést. Minél tisztább a víz, a vezetőképessége annál alacsonyabb, míg a természetes vizek vezetőképessége nagyon széles skálán mozog, attól függően mit tartalmaznak oldott állapotban.
Összes keménység: Vízkeménységnek a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségét nevezzük. Legfőbb negatív hatása a vízkőképződés, amely könnyedén tönkreteheti a háztartási gépeket, így a problémát mindenképpen érdemes kezelni. Egyes tudományos kutatások szerint a vesekővel és számos csont- és érrendszeri betegséggel is kapcsolatba hozható a kemény víz.
Klorid: A klorid fontos szerepet játszik az emberi szervezet működésében, azonban az ivóvíz megnövekedett klorid tartalma problémát jelent, valamint a víz ízét is rontja, 250 mg/l koncentráció felett sós ízt okoz. A kloridionok magas koncentrációja a víz kifogásolható sós ízét okozhatja, és korrodálhatja a melegvizes vízvezeték-rendszereket. A magas kloridtartalmú vizek egyesek számára hashajtó hatásúak. A kloridionokra 250 mg/l-es felső határt határoztak meg, bár az ízt ezen a szinten nehéz észrevenni, és úgy tűnik, hogy a magasabb koncentrációk sem okoznak egészségkárosító hatásokat. A víz normál kloridtartalmának növekedése emberi szennyvízből, állati trágyából vagy ipari hulladékokból származó lehetséges szennyeződésre utalhat.
Hidrogén-karbonátion: A vízben lévő Ca2+, Mg2+, Na+-okat kíséri. Mennyisége a vízben oldott CO2-dal áll kapcsolatban. A szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában játszik szerepet. Kedvező hatást fejt ki az emésztőrendszerre: serkentik a nyál- és gyomornedvelválasztást, gyomormozgások fokozódnak, a gyomorürülés gyorsul.
Fluorid: Az elsősorban geológiai eredetű fluorid kioldódás mellett antropogén hatás (pl. alumíniumgyártás) is vezethet a víz nagyobb fluorid koncentrációjához. Optimális mennyiségben (0,5 mg/l – 1,5 mg/l tartományban) a fluorid véd a fogszuvasodás ellen, megfelelő mennyisége, főleg gyerekkorban kiemelkedően fontos. Az európai országokban az ivóvíz túl kicsi fluorid tartalma miatt a kritikus korosztályt tablettával látják el, és fluoridos fogkrém használatát szorgalmazzák. Az ivóvíz nagy fluorid koncentrációja ezzel szemben enyhébb esetben a fogzománc elszíneződését okozza, súlyosabb esetben csontrendszeri elváltozásokhoz, illetve súlyos fogzománc-sérüléshez vezethet (fluorózis).
Nitrit/Nitrát: A nitrittel és a nitráttal járó elsődleges egészségügyi probléma a methemoglobinémia, más néven „kék”, vagy „kéküléses” betegség. A nitrit és a nitrát elsősorban a gyermekekre, kifejezetten a csecsemőkre és kismamákra veszélyes. Megnövekedett jelenléte az ivóvízben mindenképpen kezelendő.
Szulfát: Az ivóvízben megnövekedett mértékben jelenlévő szulfát hasmenést okozhat, illetve rontja a víz izét.
KOIps: A KOI, azaz kémiai oxigénigény az ivóvíz szerves anyag tartalmának meghatározására szolgál. A szerves anyagok kémiai oxidációjához szükséges oldott oxigén koncentrációját fejezi ki mg/l-ben. Minél nagyobb ez a mért érték, annál nagyobb a víz szerves anyag tartalma. A természetes szerves anyagok nyersvízben megjelenő mennyisége és minősége nagyban függ az adott nyersvíz jellegétől (felszíni vagy felszín alatti víz). A felszíni vizekben található szerves anyagok elsősorban természetes eredetűek (humin, fulvin, lignin anyagok), emellett megjelenhet a nyersvízben – antropogén szennyezésként – a kommunális és ipari szennyvizek szerves anyag tartalma is. A vízben lévő szerves anyagok könnyen hozzáférhető tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára. Ezáltal a mikrobiális szaporodást segítik elő az ivóvízhálózatban, ennek következményeképpen pedig íz- és szagproblémákat okozhatnak.
Ammónium: Talajvizeknél az ammónium jelenléte bakteriális fertőzésre utalhat, azonban csak friss fertőzöttség esetén található meg a vízben, mivel hosszabb idő elteltével nitritekké, majd nitrátokká oxidálódik. Ha a talajvízből származó ivóvízben ammónium és nitrit nincs, csak kis mennyiségben nitrát fordul elő benne, az arra utalhat, hogy a fertőzés már régebben történt.
Vas: A vízben nagy mennyiségben jelenlévő oldott vas a vízzel érintkező anyagok (pl. kád fala) besárgulását okozhatják. Túl nagy mennyiségben székrekedést okozhat.
Mangán: A mangán a földkéreg fontos alkotója. Különösen anaerob vagy kis oxigéntartamú viszonyok teszik lehetővé a parametrikus értéket meghaladó mennyiségű oldott állapotú mangánvegyület jelenlétét a nyersvízben (talajvíz, rétegvíz). Az emberi és állati szervezet fontos alkotóeleme. Nagy mennyiségben idegrendszeri problémákat okozhat. A WHO ajánlása alapján az ivóvízben lévő maximális koncentrációja 400 µg/l lehet. Már ennél alacsonyabb mennyiségben (100 µg/l felett) elsősorban esztétikai (szín- és íz-) problémákat és/vagy technológiai problémát okozhat. A vízelosztó hálózatban kicsapódó vas- és mangánvegyületek az ún. másodlagos vízminőség-romlásban jelentős szerepet játszó mikroorganizmusok megtelepedését teszik lehetővé.
Arzén: Az arzén előfordulásának az oka az ivóvízben lehet például ásványokból való beoldódás, ipari kibocsátás, rovarirtók alkalmazása, stb. Nagy mennyiségben káros hatású, jelenléte kezelést igényel. Az arzén egy félig fémes elem, amely szagtalan és íztelen. Az ivóvízellátásba természetes földi lelőhelyekről, illetve mezőgazdasági és ipari gyakorlatokból kerül be.
Az ivóvízben lévő arzén hosszú távú expozíciója a hólyag-, a tüdő-, a bőr-, a vese-, az orrjáratok, a máj- és a prosztatarákhoz kapcsolódik. Az arzén bevitelének nem rákos hatásai közé tartoznak a szív- és érrendszeri, tüdő-, immunológiai, neurológiai és endokrinális (például cukorbetegség) problémák.
A kezelés a szennyezettség mértékétől függ. A tipikus ajánlások közé tartozik egy anionszűrő vagy tartályos közeg hozzáadása.
A szűréssel kapcsolatos további információkért tekintse meg a publikációk listáját ezen az oldalon.
Ólom: A vízoldható ólomsók mérgező vegyületek. Az ólom a szervezetben felhalmozódik és bizonyos határértéken felül súlyos mérgezést okoz. Legtöbbször régi vízvezetékekből oldódik be a vízbe, de jelenlétét okozhatja ipari-, bányászati- és kohászati szennyezés is. Jelenléte kezelést igényel. A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről, valamint az ivóvízre vonatkozó határétékeket az alábbi linken találja: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0100201.kor
A magánkút tulajdonosának feladata a víz vizsgálata, az eredmények értelmezése és a szükséges változtatások elvégzése a rendszerben.
BAKTERIOLÓGIAI TESZT ÉRTELMEZÉSE
Minden vízben van valamilyen baktérium. A baktériumok jelenléte nem jelenti azt, hogy a víz nem biztonságos. Csak a kórokozóként ismert, betegséget okozó baktériumok vezetnek betegséghez. A vizsgálati eredményeknek tartalmazniuk kell az összes coliform baktériumot. A totális coliform baktériumok a környezetben, beleértve a talajt, a növényzetet és a kezeletlen felszíni vizeket, gyakran előforduló baktériumok egy csoportja. A melegvérű állatok, köztük az emberek bélrendszerében is megtalálhatók.
A laboratórium általában pozitívnak vagy negatívnak jelzi a bakteriológiai tesztet, jelezve az összes coliform baktérium jelenlétét vagy hiányát. A negatív teljes coliform baktérium eredmény azt jelenti, hogy a víz bakteriológiai szempontból biztonságos az emberi fogyasztásra.
Az élelmiszer-szennyezéssel kapcsolatos E. coli járványok a média figyelmét felkeltették. Ezeket a kitöréseket az E. coli 0157:H7 néven ismert specifikus E. coli törzse okozza. A pozitív E. coli eredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a specifikus törzs jelen van. Mindazonáltal a közelmúltban történt székletszennyezésre utal, ami a kórokozók jelenlétének nagyobb kockázatának jelzéseként értelmezendő.
Az ezekben a hulladékokban lévő betegségeket okozó mikrobák (kórokozók) hasmenést, görcsöket, hányingert, fejfájást vagy egyéb tüneteket okozhatnak. Ezek a kórokozók különleges egészségügyi kockázatot jelenthetnek a csecsemők, kisgyermekek és a súlyosan legyengült immunrendszerű emberek számára.
A sokkoló klórozást olyan lyukon kell elvégezni, amely pozitív E. coli vagy széklet coliform tesztet jelez.
Ismételje meg a baktériumtesztet hét napon belül, hogy megerősítse a klórozás hatékonyságát.
ÁSVÁNYELEMZÉS ÉRTELMEZÉSE
PH
A víz pH-ja a savasság vagy lúgosság mértéke. A pH egy logaritmikus skála, amely a vízben lévő szabad hidrogénionok mértékén alapul. A skála 0-tól 14-ig tart, ahol a 7-et semlegesnek, a 0-tól 7-ig savasnak, a 7-től 14-ig lúgosnak számít. Mivel a pH-t befolyásolhatják az oldott ásványi anyagok és vegyszerek, ez a víz kémiájának változásának fontos mutatója.
LÚGOSSÁG
A lúgosság a víz savak semlegesítő képességének mértéke. A természetes vizekben domináns vegyi anyagok a karbonátok, bikarbonátok és hidroxidok. A bikarbonát ion általában elterjedt. Ezen ionok aránya azonban a pH, az ásványi összetétel, a hőmérséklet és az ionerősség függvénye. A víznek lehet alacsony lúgossága, de viszonylag magas a pH-ja, vagy fordítva, ezért a lúgosság önmagában nem fontos a vízminőség mérőszámaként.
A lúgosság nem tekinthető károsnak az emberre, de általában magas pH-értékkel, keménységgel és túlzott oldott szilárdanyag-tartalommal társul. A nagy lúgtartalmú vizek kifejezetten lapos, kellemetlen ízűek is lehetnek. A kezelés egy ioncsere tartályközeg hozzáadásával vagy fordított ozmózissal.
KALCIUM ÉS MAGNÉZIUM
A kalcium és a magnézium a vízkeménység fő tényezői. A víz melegítése során a kalcium lebomlik, és kicsapódik az oldatból, vízkő keletkezik. A kalciumra nincs meghatározva maximális határérték. A 125 mg/l-nél nagyobb magnéziumkoncentráció egyeseknél hashajtó hatású lehet. Szabványos lágyító, fordított ozmózis vagy desztilláció használható a kalcium és magnézium vízből való eltávolítására.
VEZETŐKÉPESSÉG
A vezetőképesség az elektromos áram vezetőképességének mértéke vízben. Ez egy könnyen elvégezhető mérés, és szorosan összefügg a víz összes oldott szilárdanyag (ásványi anyag) tartalmával. A maximális szennyeződési szint (MCL) 0,4-0,85 mikro-Siemens centiméterenként. A fordított ozmózisos kezelés hatásos ivóvíz céljára.
PH
A víz pH-ja a savasság vagy lúgosság mértéke. A pH egy logaritmikus skála, amely a vízben lévő szabad hidrogénionok mértékén alapul. A skála 0-tól 14-ig tart, ahol a 7-et semlegesnek, a 0-tól 7-ig savasnak, a 7-től 14-ig lúgosnak számít. Mivel a pH-t befolyásolhatják az oldott ásványi anyagok és vegyszerek, ez a víz kémiájának változásának fontos mutatója.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint a 6,0 és 9,5 közötti pH-értékű ivóvíz általában kielégítőnek tekinthető. Számos közüzemi vízszolgáltatónak, amely a Missouri, a James vagy a Red Rivert használja vízforrásként, a pH-értéket 9 felett kell tartania, hogy megfeleljen a biztonságos ivóvízről szóló törvény ólom- és rézszabályának, amely részletezi, hogyan lehet megakadályozni ezek kimosódását. csőrendszerekből származó elemek
A 6 alatti vagy 9,5 feletti pH-jú víz maró hatású lehet a fém vízvezeték-csövekre és szerelvényekre. A víz pH-ja befolyásolhatja a peszticidek, különösen a gyomirtó szerek teljesítményét.
KÁLIUM
A víz káliumkoncentrációja általában nagyon kicsi. Bár a túlzott mennyiségnek hashajtó hatása lehet, az EPA nem határozott meg felső határt. A káliumot (kloridot) a só helyettesítésére használják a vízlágyítókban, ha az étrendből származó nátriumbevitel egészségügyi probléma.
NÁTRIUM
A nátrium egy nagyon aktív fém, amely a természetben szabad állapotban nem fordul elő. Mindig más anyagokkal kombinálják. Az emberi szervezetben a nátrium segít fenntartani a víz egyensúlyát. Az emberi nátriumbevitelt főként a nátrium nátrium-klorid vagy konyhasó formájában történő fogyasztása befolyásolja. Az ivóvíz hozzájárulása általában csekély más forrásokhoz képest.
Bizonyos szívbetegségek, keringési vagy vesebetegségek, illetve májcirrózis kezelése magában foglalhatja a nátrium korlátozását. Az ilyen emberek étrendjét úgy kell kialakítani, hogy az ivóvizük nátriumtartalmát figyelembe vegyék.
Az ioncserével történő lágyítás körülbelül 8 mg/l-rel növeli a nátriumtartalmat minden egyes eltávolított keménységi fok után.zását ebből a forrásból.
SZULFÁTOK
A nagy mennyiségű szulfátot, különösen a magnézium-szulfátot (Epson-sók) és a nátrium-szulfátokat (Glauber-só) tartalmazó víz hashajtó hatással lehet a vízhez nem szokott emberekre. Ezek a hatások egyénenként eltérőek, és úgy tűnik, csak addig tartanak, amíg meg nem szokják a víz használatát. A magas szulfáttartalom befolyásolja a víz ízét is, és kemény vízkövet képez a kazánokban és hőcserélőkben. A szulfátok javasolt felső határa 250 mg/l. A kezelés magában foglalja a fordított ozmózist.
ÖSSZES OLDOTT SZILÁRDANYAG (TDS)
A TDS magas koncentrációja károsan befolyásolhatja az ízt, és károsíthatja a vízvezetéket és a készülékeket.
