A vízlágyító eltávolítja a vízkeménységet okozó ásványi anyagokat, ami az egyik leggyakoribb vízminőségi probléma, amellyel egy lakástulajdonos találkozik. A kemény víz tönkreteszi a készülékeket, szürkésfehér filmszerű réteget hagy a fürdőszobákban és a konyhákban, és kiszárítja a hajat és a bőrt.
Mivel Magyarország több mint 85%-a kemény vízre támaszkodik a főzéshez, takarításhoz és fürdéshez, a háztartási vízlágyítók létfontosságú célt szolgálnak. A vízlágyító megkíméli Önt az idő előtt tönkrement vízmelegítők, bojlerek cseréjétől, a "koszos" pikkelyes csapfejek cseréjétől és a szappanmaradványok órákon át tartó tisztításától. A vízlágyítóba való befektetés időt, energiát és pénzt takarít meg, valamint megóvja otthonát és ingatlanát.
Mi az a vízlágyító?
A vízlágyító egy egész házra kiterjedő szűrőrendszer, amely eltávolítja a keménységet okozó kalcium- és magnézium ionokat a vízből az ioncserének nevezett folyamaton keresztül. A vízlágyító megoldás az egyik legelterjedtebb és legpusztítóbb vízproblémára: a kemény vízre. A kemény víz tönkreteszi a modern otthont. Vízkő halmozódik fel a csövekben, eltömíti azokat, és csökkenti a víznyomást. A vízkő drámaian lerövidíti az olyan készülékek élettartamát, mint a mosogatógépek, kávéfőzők és jéggépek. A kemény víz tönkreteszi a melegvizes készülékeket. Minél magasabb a víz hőmérséklete, annál jobban megszilárdul a kalcium és a magnézium, és szilárd lerakódásokká alakulnak ki a vizet melegítő készülékek belsejében. Ha kemény vizű területen él, úgy hangozhat, mintha pattogatott kukoricát pattantana a bojler. Ennek az az oka, hogy a vízkő rátapadt a fűtőelemre. Ahogy a fűtőtest hőmérséklete emelkedik és a tartály kitágul, a fűtőelemeken kérgesedett elmeszesedett kőzetlerakódások megrepednek és megnyúlnak. A kemény víz okozta vízkő okozza a rendszer pattogó hangját.
Vízlágyító nélkül a ruhanemű extra mosószert igényel, hogy ne nézzen ki piszkosnak. Az edények csíkozottan és foltosan kerülnek ki a mosogatógépből. Filmszerű söpredék rakódik le a zuhanyfüggönyön, és a szappan és a sampon nem habzik megfelelően. A kemény vízben való fürdéstől a bőr viszkető és száraz lesz, a haja pedig élettelen és ragacsos. Szédítő az a rengeteg idő, energia és pénz, amely a kemény víz káros mellékhatásainak megtisztításához szükséges. Az egész házhoz tartozó vízlágyító megoldás a vízkeménység okozta problémára.
Hogyan működnek a vízlágyítók?
A vízlágyítók egy az ioncserének nevezett folyamaton keresztül működnek, amelyek eltávolítják a kalciumot és magnézium ionokat a vízből. Amikor a kemény víz belép a gyantaoszlopba az átfolyik egy gömb alakú gyantagyöngyökből álló ágyon. Ezek a műanyag gyöngyök, amelyek általában polisztirolból készülnek, nátriumionnal vannak feltöltve. A gyantagyöngyök anionok, vagyis negatív töltésűek. A kalcium és magnézium ásványi anyagok pozitív töltéssel rendelkeznek, így kationokká válnak. Mivel az ellentétes töltések vonzzák, az ásványok negatív töltése vonzódik a gyantagyöngyök pozitív töltéséhez. Ahogy a kemény víz áthalad a gyantán, a gyöngyök megragadják az ásványi ionokat, és eltávolítják őket a vízből. Amikor a gyöngy megragadja az ásványi iont, a gyanta felületén a nátriumion felszabadul. A gyantaoszlop eltávolítja a víz minden keménységét, ahogy áthalad az ásványi tartályon, és lágy víz áramlik ki otthonába.
Hogyan épül fel egy vízlágyító berendezés?
A vízlágyító három részből áll: egy vezérlőfejből, egy gyanta oszlopból és egy sóoldat-tartályból. Ez a három együtt dolgozik az ásványi anyagok eltávolításán a kemény vízből, figyeli a víz áramlását, és rendszeres időközönként tisztítja a rendszert egy regenerációs folyamaton keresztül.
1. Gyanta oszlop
A gyanta oszlop az a tartály, ahol a kemény víz meglágyul. A vízellátó vezeték táplálja a kemény vizet a tartályba. A víz átszivárog a gyantagyöngyök ágyán, lerakva a víz keménységét okozó kalcium- és magnéziumionokat. A víz lágyan távozik a tartályból, és a csövein keresztül kifolyik a háztartási készülékekhez.
2. A vezérlőfej
A vezérlőfej méri az ásványi tartályon áthaladó víz mennyiségét a házba. A szelepben egy vízóra található, amely nyomon követi a gyantaoszlopba belépő víz mennyiségét. Ahogy a kemény víz átfolyik a gyantaoszlopon, a gyantagyöngyök nátriumionjaikat kalcium és magnézium ionokra cserélik. Idővel ez kimeríti a gyanta kapacitását, hogy továbbra is hatékonyan lágyítsa a vizet. Mielőtt a gyöngyöket túlságosan megterhelné az ásványianyag-tartalom ahhoz, hogy továbbra is eltávolítsák a kalcium- és magnéziumionokat, a vezérlőfej automatikusan regenerációs ciklust indít el. Ez a maximális kapacitás előre be van programozva a vezérlőfej fedélzeti számítógépébe, és számos tényezőn alapul, mint például a ház mérete, a lakók száma és a víz keménysége.
3. A sóoldat tartály
A sóoldat tartály segíti a vízlágyító rendszer regenerálódását. Ez egy rövidebb tartály, amely az ásványi tartály mellett helyezkedik el. A sóoldat tartály erősen koncentrált sóoldatot (nátrium klorid) tartalmaz (vagy néha kálium) a gyantagyöngyök pozitív töltésének helyreállítása érdekében. A sót kézzel adagolják a sóoldat-tartályba pellet vagy tömb formájában. Ezek feloldódnak a vízben a tartály alján. Amikor a vezérlőfej azt érzékeli, hogy a gyanta lágyítóképessége csökken, a nehéz sóoldatot kiszívják a tartályból, és átöblítik az ásványi tartályban lévő gyantán. Ha a sóoldat tartályból kifogy a só, az egységen áthaladó víz már nem lágyul.
Hogyan működik a vízlágyító regeneráció?
A regenerációs ciklusok elöntik a gyantagyöngyöket erősen koncentrált sóoldattal, lemosva a gyanta felületéről a kalcium és magnézium ionokat, és kiürítik a rendszerből. A gyantagyöngyöket újratöltik és alapozzák, hogy ismét eltávolítsák a keménységet okozó ásványokat. A gyantagyöngyök rendkívül tartósak, és húsz évig vagy tovább hatékonyan lágyítják a vizet. A vízlágyítók két módszer egyikével regenerálódnak: egyenáramú vagy ellenáramú regeneráció (lefelé és feláramló sóoldatnak is nevezik).
Az egyenáramú regenerációs ciklusban a sóoldat ugyanabban az irányban lép be az ásványi tartályba, mint a szervizáramlás. A sóoldat lefolyik a gyantaszemcsék ágyának mélységében, és ismét megtörténik az ioncsere folyamata, csak ezúttal fordítva. Ahogy a sóoldat átfolyik a gyöngyökön, a sók arra kényszerítik a gyöngyöket, hogy felszabadítsák a magnézium- és kalciumionokat a nátriumionért cserébe. Ahogy a sóoldat áthalad a gyantán, a keménységű ásványok egyre koncentráltabb hulláma képződik és áramlik át a rendszer egészén. Ahogy a sóoldat több keménységű ásványt nyom át az ágyon, az ásványi anyagok és a regenerációs ionok folyamatos cseréje és újracseréje megy végbe. Mire a víz kilép a tartályból, az oldat erőssége jelentősen csökken. Az egyenáramú regenerációs ciklusban a legmagasabb töltöttségű gyöngyök a tartály tetején találhatók. Az egyenáramú regeneráció több vizet és sót használ fel a regenerációs folyamat befejezéséhez, mint az ellenáramú.
Ellenáramú regenerációs ciklus
Ellenáramú regenerációs ciklusban a víz az ásványi tartály alján keresztül jut be a tartályba, ahonnan a víz általában kilép. Az ellenáramú ciklus felvezeti a sóoldatot a gyantaágyon, alultól kezdve, ahol a gyantagyöngyök általában a legkevésbé kimerültek. Ez azt jelenti, hogy kevesebb keménységű ásvány van, amely a regenerációs ciklus során újra kicserélődik. A sóoldat kevésbé fogy, mire eléri a gyantaágy tetejét, ahol az öblítő először érintkezik a kemény vízzel. Az ellenáramú kerékpáros vízlágyító 75%-kal kevesebb sót és 65%-kal kevesebb vizet használ, mint az egyenáramú vízlágyító. Az újratöltődő nátriumionokat is egyenletesebben osztja el. Ellenáramú ciklusban a legjobban feltöltött gyöngyök a tartály alján lesznek, közvetlenül azelőtt, hogy a víz kilépne a házba. Ezeket nagy hatékonyságú vízlágyítóknak is nevezik.
Mit távolítanak el a vízlágyítók?
A vízlágyítók elsősorban a kalcium- és magnéziumionokat távolítják el a kemény vízből. A kalcium (Ca2+) és a magnézium (Mg2+) a két vízkeménységet okozó ásványi anyag. Az ioncsere folyamat továbbá vonzza és kiküszöböli a pozitív töltésű ionokat (más néven kationokat). Ez magában foglalhat más ásványi anyagokat is, mint a vas és a mangán.
A vízlágyító eltávolítja a vasat?
A vízlágyítók eltávolítják a vasvasat (oldott vasat), ha az alacsony mennyiségben van jelen, és a vas nagy része oldható állapotban van. A vas elsötétíti a víz elszíneződését, és látható foltokat hagy a WC-n, a fürdőkádon és a mosogatókon. A vas (oldhatatlan vas) lágyítóval nehezebben távolítható el. A vasvas felhalmozódik a gyantaágyon, és ellenáll a regenerációs ciklus visszamosásának. Ez vascsomókat termelhet a lágyított vízben, és csökkenti a gyantagyöngyök hatásosságát. Ha az oldott vas oxigén hatásának van kitéve, oxidálódik és vas-oxiddá válik. Tehát, bár a vízlágyító képes eltávolítani a vasat oldott állapotában, ha magas a vas szintje a vízben, akkor annak egy része elkerülhetetlenül oldhatatlan állapotba kerül. Ha a vízlágyítója nagy mennyiségű vasat dolgoz fel, érdemes vegyi oldatot, például Rust Out-ot használni az öblítőágy tisztítására és a gyantagyöngyök élettartamának meghosszabbítására. A vasat legjobban vasszűrővel vagy átfogóbb szűrőrendszerrel, például fordított ozmózissal távolíthatja el a vízből.
Biztonságos a lágy víz fogyasztása?
A lágy víz biztonságosan iható. Az ioncserélő folyamat során a gyantagyöngyök nátriumot bocsátanak ki a vízbe, amikor kiszűrik a keménységet okozó ásványokat (Ca++, Mg++). De a nátrium mennyisége a lágyított vízben nem egészségtelen, és valójában sokkal kevesebb, mint amit széles körben elképzelnek. Ha közepesen kemény a vize, (kb86 ppm), ez mindössze 37 milligramm nátriumot jelent 1 liter vízben. Ez kevesebb, mint a javasolt napi nátriumbevitel 2%-a. Egy szelet fehér kenyér körülbelül 170 milligramm nátriumot tartalmaz, egy szelet pizza pedig körülbelül 640 milligrammot. Tehát ehhez képest a vízlágyítók által hozzáadott nátrium mennyisége elhanyagolható.
A vízlágyító által hozzáadott nátrium mennyisége lineárisan összefügg a csökkentett keménységű ásványok számával. Minden milligramm keménységhez a vízben az öblítő két milligramm nátriumot szabadít fel. Ez csak akkor válik problémássá, ha olyan területen él, ahol rendkívül kemény a víz. Ha a víz keménységi szintje meghaladja a 400 ppm-et, akkor érdemes fordított ozmózisos rendszert felszerelni az ivott és főzéshez használt víz kezelésére. A fordított ozmózis rendszer a vizet egy féligáteresztő membránon nyomja át, amely képes eltávolítani szinte az összes oldott szilárd anyagot és sót a vízből. Ha orvosa azt javasolta, hogy csökkentse a nátriumbevitelt vérnyomás vagy veseproblémák miatt, akkor tanácsos fordított ozmózis rendszert is beépíteni az öblítő után.
Szükségem van vízlágyítóra?
Ha vízköves csövek, száraz haj, merev ruha és végtelen készülékjavítási számlák miatti nyomáscsökkenéssel él, vízlágyítóra van szüksége. A kemény víz nem olyan probléma, amely magától elmúlik, és a kemény víz költségei csak tovább nőnek. A vízlágyítóval a készülékek elkerülhetetlenül hamarabb meghibásodnak, mint várható élettartamuk. Ha a vízkő továbbra is felgyülemlik a csöveiben, az áramlási sebesség továbbra is csökkenni fog, és fennáll a veszélye, hogy az egész házban csökken a víznyomás. A kemény víz tönkreteszi a vízmelegítő készülékeket, és lágyító nélkül a rezsiszámlái továbbra is az ég felé emelkednek. Ha a vízellátása nehéz, a javítások és cserék örökös ciklusa addig tart, amíg házát vízlágyító nem védi.
Hogyan telepítsünk vízlágyítót?
A vízlágyítót a lehető legközelebb kell elhelyezni a víz házba való belépési pontjához. Ez biztosítja, hogy a vízvezetékek és készülékek többsége élvezze a lágyított víz szállításának előnyeit. Különösen fontos, hogy a vízlágyító a vízmelegítő, bojler előtt legyen, mivel a kemény víz okozza a legnagyobb kárt a melegvizes készülékekben. Az öblítőt száraz, vízszintes helyre, például pincébe vagy garázsba kell telepíteni. Közel kell lennie a víz fővezetékéhez, egy elektromos aljzathoz a rendszer bekapcsolásához, valamint egy lefolyóhoz a regenerációs ciklusból származó sóoldat számára.
A legtöbb lágyítóban van egy bypass (elkerülő vagy keverő szelep) beépítve a bemenetbe és a kimenetbe. Egy szelep elforgatásával megkerülheti az öblítőt abban az esetben, ha valamilyen karbantartást kell végeznie rajta, vagy akár a beszerelésén dolgozik. Ha az Ön által választott öblítőnek nincs bypass, akkor bölcs dolog, ha vízvezetékből épít egyet, hogy megkerülje a berendezést arra az esetre, ha karban kell tartania az egységet.
Miért szivárog a vízlágyítóm?
A vízlágyítók szivárgását elsősorban a telepítés helyén fellépő probléma vagy karbantartás okozza. Amikor a vízvezetéket az öblítőhöz szereli, szánjon rá időt, és győződjön meg arról, hogy a szerelvények menetesek, és a nyomógombos szerelvények megfelelően illeszkednek. Ha a bypass szelep megrepedt, az a rendszer szivárgását is okozhatja. A bypass szelepek O-gyűrűkkel vannak ellátva, amelyeket idővel újra kell kenni vagy ki kell cserélni. A megrepedt rotorszelep vagy a rotorszelep tömítése is lehet a bűnös. A rotorszelep a vizet az egész rendszerben irányítja a lágyítási és regenerációs folyamatok során. A kopott vízszelep elakadhat, és szivárgást okozhat. Ha a forgórész szelep tömítése szivárog, valószínűleg megrepedt, és egyszerűen ki kell cserélni.
A napi használat nem okozhatja a vízlágyító szivárgását. Akkor is szivároghat, ha beleütközik az öblítőbe, és lökdösödik, széthúzva a szerelvényt. Ennek elkerülése érdekében helyezze el az egységet biztonságos és stabil helyre. Ha a vízlágyító szivárog a regeneráció során, várjon a ciklus befejeződéséig, majd ellenőrizze a rendszert, hogy nincsenek-e repedések vagy törött szerelvények. Győződjön meg arról is, hogy a lefolyóvezetéket soha nem zárja el törmelék. Az eltömődött lefolyóvezeték a regenerálás során lefújhat az öblítőből, és eláraszthatja a pincét vagy a garázst.
Az áramütés elkerülése érdekében soha ne próbálja meg javítani a szivárgást, amíg az öblítő be van dugva. Mindig húzza ki az öblítőt az elektromos hálózatból, mielőtt bármilyen javítást vagy tisztítást végezne. Ezenkívül el kell zárnia a vízlágyító bypass szelepét is, hogy megakadályozza a további szivárgásokat, és elszigetelje az egységet az otthona többi vízvezetékétől. Ha az öblítő nem rendelkezik bypass szeleppel, zárja el a vizet a fővezetéknél. Ha nem találja a szivárgás okát, hívjon vízvezeték-szerelőt vagy az egységet telepítő szervizt.
Mikor kell cserélnem a vízlágyítómat?
A vízlágyítók élettartama általában 15 év, azonban a vízlágyító rendszerek sokkal hosszabb ideig tartanak, ha megfelelően karbantartják őket. Ha gondoskodik arról, hogy a sóoldat-tartályból soha ne fogyjon ki a só, meghosszabbítja az egység élettartamát. A gyantaágy védelme a magas vas- és mangánszinttől szintén védi az egységet. A vas beszennyezi a gyantát és csökkenti az ioncserélő teljesítményét. A gyantatisztítók fokozzák a regenerációs ciklust, és segítenek eltávolítani a gyantagyöngyöket a keménységet okozó ásványi anyagoktól. A gyanta 10-20 évig is eláll, ha jól karbantartjuk, azonban az erősen klórozott víz gyorsan kimeríti a gyöngyök ioncserélő képességét. A nagy mennyiségű üledék a vezérlőszelepen belüli szűrők és injektorok idő előtti meghibásodását is okozhatja. Célszerű egy üledékszűrőt elhelyezni a vízlágyító előtt, különösen, ha sok szennyeződést és törmeléket tartalmazó kútvízen tartózkodik. Ha rendkívül kemény vízzel él (több mint 14 gpg), előfordulhat, hogy a rendszere nem bírja addig, amíg valaki közepesen kemény vizet lágyít.
A tényezők eltérése megnehezíti a vízlágyító cseréjére vonatkozó konkrét időkeret meghatározását. Ha az egység több mint egy évtizedes, és észreveszi, hogy lágyul úgy tűnik, hogy a teljesítmény folyamatosan csökken, ideje lehet új rendszerbe fektetni. Ennek ellenére az körültekintő gondozás és karbantartás meghosszabbíthatja a vízlágyító élettartamát.
Mi az a sómentes vízlágyító?
Sómentes vízlágyító nem létezik. Vannak sómentes vízkondicionálók, amelyek ioncsere helyett template asszisztált kristályosítást (TAC) alkalmaznak a vízkeménység kezelésére. A TAC kis, gömb alakú gyöngyöket használ az oldott kalcium és magnézium ásványi anyagok mikrokristályokká történő átalakítására. Ezek a kristályok nem tudnak a felületekhez tapadni, így megakadályozzák, hogy vízkőlerakódást okozzanak a csövekben. A sómentes vízkondicionálók nem lágyítják a vizet, hanem vízkőmentesítő rendszerek. Bár ezek a rendszerek hatékonyak a vízkő megelőzésében és a már meglévő vízkő kiküszöbölésében, nem nyújtanak sok előnyt a vízlágyításból. Nem távolítják el a vízből a keménységű ásványokat. Átalakítják a keménységű ásványi anyagokat, de a megnövekedett kalcium- és magnéziumszint továbbra is jelen van a vízben. Ez azt jelenti, hogy nem fogja látni a vízlágyító előnyöket, például a fényesebb ruhaneműt és a tisztább edényeket. A kívánt tisztaság eléréséhez továbbra is további mosószert kell használnia. A kád és a zuhanyzó körül továbbra is felgyülemlik a szappanhab. A zuhanyfejek és csaptelepek azonban védettek lesznek a pikkelyes lerakódásoktól, és látni fogja, hogy a nyomás és az áramlás visszatér a csövekhez.
Hogyan működik a foszfát adagolásos vízlágyítás?
A foszfát adagolásos vízlágyítás olyan vízlágyítási módszer, amely foszfátot adagol a vízhez, hogy csökkentse annak keménységét. A foszfát ionok megkötik a vízben található kalcium és magnézium ionokat, ami megakadályozza, hogy lerakódjanak a csöveken vagy a berendezéseken. Az így kialakult komplexek stabillá válnak, és nem rakódnak le a csöveken.
A foszfát adagolásos vízlágyítás előnye, hogy egyszerűen alkalmazható és nem igényel komplex berendezést. Azonban a foszfát adagolása esetén figyelni kell a foszfát mennyiségének kontrolljára, mivel túl sok foszfát a víz minőségét rontja, és olyan problémákat okozhat, mint a baktériumok, algák és planktonok túlzott növekedése.
Ezért, ha foszfát adagolásos vízlágyítást választasz, fontos, hogy szakemberrel dolgozz együtt, hogy megbizonyosodj róla, hogy a megfelelő mennyiségű foszfátot adagolod a vízbe, és hogy a víz minősége folyamatosan ellenőrzés alatt áll.
Ha kérdése van a vízlágyítással vagy vízlágyító vásárlásával kapcsolatban, hívjon minket, és végigvezetjük a folyamaton. Bármilyen vízminőségi probléma esetén forduljon vízügyi szakemberhez a +36 26 351 687 telefonszámon.
